Szabó Mózes (irodalomtörténész)

Szabó Mózes
Született	1879. május 4. Szilágysomlyó
Elhunyt	1957. szeptember 26. (78 évesen) Temesvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész, műfordító
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó Mózes (Szilágysomlyó, 1879. május 4. – Temesvár, 1957. szeptember 26.) erdélyi magyar irodalomtörténész, műfordító.

Életútja

Középiskoláit szülővárosában és Zilahon végezte, ahol baráti kapcsolatba került iskolatársával, Ady Endrével. A költőről őrzött emlékeit később több változatban is megírta, publikálta. 1906-ban a kolozsvári egyetemen szerzett latin–görög–magyar szakos tanári diplomát. Rákospalotán, Újpesten, majd különböző budapesti iskolákban tanított. Az Országos Ismeretterjesztő Társulat és a nemi­ betegeket gyógyító 'Teleia' egyesület tagja, egy időben titkára volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején részt vett a népművelési mozgalom megszervezésében és irányításában, emiatt a forradalom bukása után emigrálni kényszerült. 1921-ben szülőváro­sában telepedett le, a minorita főgimnázium tanára lett. Onnan 1923-ban Temesvárra költözött, ahol előbb a piarista gimnáziumban, majd a zsidó líceumban tanított. Tagja volt a temesvári Arany János Társaságnak.

Munkássága

Népművelési, tudománynépszerűsítő és pedagógiai cikkeit, irodalomtörténeti értekezéseit a Szabadhon, Szilágysomlyó, Temesvári Hírlap és különböző szaklapok közölték. Több klasszikus magyar író (Ady, Arany, Vörösmarty, Tompa) műveit dramatizálta és vitte színpadra diákjaival. Pákh Albert pályája című tanulmánya 1903-ban jelent meg Kolozsváron. Lefordította Liviu Rebreanu Ciuleandra és Ion című regényeit, ezek folytatásokban a Temesvári Hírlapban jelentek meg.

Számos népszerűsítő előadást tartott magyar írókról és különböző társadalmi problémákról.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.